Havoc és Big Noyd 2010. március 19-én Budapestre látogat és szétzúzza a Dürer-kert színpadát, amit a Killakikitt fog felforrósítani. Ez a party tényleg a kihagyhatatlan kategóriába tartozik a műfaj szerelmesei számára, már csak azért is, mert sokkal barátibb árfekvésben kaphatóak a belépők mint a nemrég szintén kishazánkba látogató Onyx koncertre. A Hanyag Eleganciában lehetőségetek van elővételben lecsapni a jegyekre 3200 HUF ellenében. A koncert napján a helyszínre 3700 forintért tudtok bejutni. Érdemes időben bebiztosítani a részvételt. Limitált férőhely, limitált ticket darabszám!

…ugyanis február 19.-én már hallottam a hajón. Beismerem, a brit származású zenész neve számomra teljesen ismeretlen volt, de annyian magasztalták a produceri munkásságát (ami persze nem jelenti azt, hogy dj-ként is megállja a helyét), hogy végül úgy döntöttem egy jó trip-hop szett csak dobhat az átlag péntek este hangulatán. Óriásit tévedtem. Az est fő attrakciója az Erik Sumo Band volt, ami még önmagában nem hangzott rosszul, igaz én csak a 2005-ös My Rocky Mountain című albumukat ismertem. Arról persze fogalmam sem volt, hogy milyen közönség várható egy ilyen koncerten. Nagyjából 5 perc kellett, hogy feltűnjön, ez nagyon nem az én világom. A “30 vagyok de kurvalaza” és az annyira különlegesen trendi, hogy az már keserűen hétköznapi karrierista szinglik világa ugyanis elég szánalmas, sőt röhejes egy külső szemlélőnek, bár lehet, hogy csak a vastagkeretes szemüvegek miatt nem láttam tisztán. Sajnos ezen a képen még a Tövisházi Ambrus által alapított band sem tudott javítani, sőt csak tovább rontotta a helyzetet a műalteres imidzzsel. Ekkor jön a szokásos menekülési útvonal egyenesen a bárig. Azthittem a nehezén túlvagyok, de ezután jött csak az igazi meglepetés. Jon Kennedy éjfél magasságában kezdett igencsak döcögősen és ahelyett, hogy szépen felépítette volna a szettjét, egymás után rakta be a szarabbnál szarabb számokat. Kicsit meglepett amikor fél óra után már kb. ádzseszkó szintű slágerekkel támadt az amúgy elég szerény létszámú közönségre. Némi reményt nyújtott amikor meghallottam egy Tribe Called Quest átdolgozást, de sajnos újramelegítve már semmi sem az igazi. Teljesen közömbös, semmitmondó arccal pakolta tovább a zenéket, a közönséggel pedig annyira szűkítette a kapcsolatot, hogy amikor egy rajongó lázasan tipródott a színpad előtt egy koktéllal a kezében, intett a biztonságinak, hogy jöhet. Mosolygott egyet a srácra, a piát elfogadta, majd messziről kiolvashatóan annyit tudott mondani: Good bye. A másik félnek mondanom sem kell, nem volt természetes a mosolya. Emellett egyébként kb. 5 korsó sört és legalább ennyi cigit pusztított el az első órában, ami azért  kissé furcsa volt. Az már egyértelművé vált, hogy nem egy lemezzsonglőrrel állunk szemben, de az, hogy egy óra alatt egyszer sem nyúlt a korongokhoz, max annyi ideig, hogy megkeresse a trekk elejét az már kicsit sokkoló volt. Persze egy profi effektpad is várta a lemezlejátszók mellett, de ezis teljesen hidegen hagyta. A hajó személyzetének nem kellett aggódnia, hogy szétszedi a berendezést, a keverőt is csak annyi ideig használta amíg a crossfadert egyik végétől a másikig húzta. Technikailag tehát a gyenge szót is erősnek éreztem, de némileg megnyugtatott, hogy nemcsak én voltam ezzel így.

A szett komolytalanságát csak tovább fokozta a színpadon folyamatosan keresztbe-kasul mászkáló személyzet és a haverok, menedzserek hada, akikkel Jon egyébként folyamatosan dumálgatott. Tovább nem akarom ragozni, nem érdemes. Nagyjából 1 óráig bírtuk, majd egyöntetűen a kijárat felé vettük az irányt. Kint már egy régi Firma szám jutott eszembe, pontosabban egy részlet Bankos-tól: “jobb lett volna inkább otthon tévét nézni…”

1945 február 6.-án született minden idők leghíresebb és legnagyobb reggae zenésze, aki világhírűvé tette a műfajt és a rasztafarianizmust. Jamaika egy kis falujában, Saint Ann Parisban látta meg a napvilágot Robert Nesta Marley néven, ismertebb nevén Bob Marley. Szövegei óriási hatással voltak és vannak az emberekre mind a mai napig, témái időtlenségük miatt újra és újra aktuálisak. 13 gyermeke született kilenc nőtől, akik közül többen is világhírűvé váltak, szintén zenei pályafutásuknak köszönhetően. Közülük a leghíresebbek: David “Ziggy” Marley, Stephen Marley, Julian Marley, Ky-Mani Marley, Damian Marley. Bob Marley ma lenne 65 éves!